Mit meséljünk a gyermekünknek?
A mesékről először a gyermekek juthatnak eszünkbe, hiszen mesélni manapság nekik szokás, pedig régen az eredeti népmesék főként a felnőttekhez szóltak. A meséket nem szabad szó szerint értelmezni, mert a mese nyelve szimbolikus. Az álmokhoz hasonlóan képekből állnak, és nem lehet csak racionálisan értelmezni őket. A mesék nyelvezetét valamikor természetes módon értették az emberek, A meseterápiás foglalkozásokon ezt az ősi nyelvet tanítjuk meg újra a felőtteknek. Ha szó szerint nézzük, akkor a megvakítás például egy agresszív cselekmény, pedig szimbolikusan a hős fejlődését segítő esemény. Aki megvakul, már nem tud kifele figyelni, belső világa felé fordul, így belső látása lesz. A történetben van egy varázslatos fordulat, amely hatására újra visszaszerzi a hős a látását: megmossa egy forrásban az arcát, vagy és visszavásárolják a szemét, és ezután szebb és erősebb lesz, mint előtte volt.
Jellemző egyébként a mai szülőkre, hogy csakis az élet szebbik oldalát szeretnék megmutatni a gyerekeknek, túlféltik, „burokban” nevelik a gyermeküket. Pedig az élet tele van nehézségekkel már egész kiskorban is: kistestvére születik, vagy a gyermek óvodába kerül, valamilyen veszteség éri, vagy betegséggel találkozik. Sokkal jobb, ha a nehézségekkel a mesék biztonságos közegében találkozik a kisgyermek, mint egyből az életben. A mesékből a megküzdési módokat ismeri meg, példát kap arra, hogy mit kell tenni, hogy kijussunk a bajból.
A hallott mese számos előnnyel bír a képernyőkön látott mesékhez képest. Így annyit képzel el a gyerek a meséből, amennyit ő maga elbír, ellentétben a rajtzfilmekkel, amelyekben készen kapja meg a képeket, mert itt nem a gyermek szabályozza a képalkotást. Mesehallgatás során a képzelőerő is dolgoztatva van, mert eközben belső képalkotás zajlik, amely nemcsak fejleszti a gyermek fantáziáját, hanem segíti az érzelmek, a feszültség feldolgozását is.
Egyáltalán nincs könnyű helyzetben ma a szülő, mert a jelenleg kapható mesekönyvek jelentős részén nincs arra vonatkozó információ, hogy az adott könyv milyen korosztálynak szól. Az már egy minőségi paraméter, ha a mesekönyvön szerepel, hogy hány éves korúaknak ajánlott. Bajzát Mária kötetei például meg vannak jelölve életkor szerint.
Néhány hasznos tipp:
1. Próbájunk meg eleve szakboltban vásárolni, ahol gyermekkönyveket árulnak. Van weboldaluk is. Szívből ajánlom a Pagony könyvesboltokat országszerte, így a városunkban a Győri Pagonyt. Az eladók nemcsak szuperkedvesek, de jól ismerik a boltban kapható könyveket is, mert el is olvassák őket. Törzsvevőként például már személyre szabottan kapok ajánlásokat a kislányom ízlésének megfeleleően. Szerintem itt kezdődik profizmus: az eladó ismeri a könyveket, mert elolvassa. 
Itt találod őket:    https://www.pagony.hu/uzleteink/gyori_pagony
2. Menjünk könyvtárba, ahol szintén kaphatunk tanácsokat! Mi például a győri gyermekkönytárból kölcsönöztük ki a „Mesélj nekem!” sorozatot óvodás korban- Ezekben rövidebb mesék vannak, különböző témák szerint. pl. Mesélj nekem királyfikról és királylányokról!
3. Kérjünk tanácsot pedagógustól, óvónőtől, meseterapeutáktól, mesével foglalkozó szakemberektől. Ők is jól ismerik az adott korosztály meséit.
4. Mindig olyan könyvet válasszunk, amit mi is jó szívvel olvasunk! Mindig nézzük meg a mesét konkrétan előtte, olvassuk el, mielőtt a gyereknek felolvassuk!
5. Sokkal jobb könyből olvasni, vagy fejből mesélni, mint képernyős meséket nézni. A meseolvasás érzelmileg is jó hatással van a szülő-gyerek kapcsolatra.

Nemrég a Győrplusz Rádió vendége voltam ebben a témában.
Itt meghallgathatod a beszélgetést.

Mátai Enikő
meseterapeuta
aranyalmamesemuhely@gmail.com